2012. május 22., kedd

Húsvéti kirándulás Dunavecsén


Kirándulás a Tanyára.
            Jelenlegi és a leendő óvodásainkkal és családjaikkal a már hagyománnyá vált tavaszi kiránduláson vettünk részt. A 24 családból 19 tudott eljönni, aminek nagyon örültünk.
A 9 órai Duna-parti gyülekezőre mindenki ügyesen odaért :) , bezzeg most a lovas kocsik késtek! Amíg várakoztunk a kocsikra, sétáltunk egyet a gáton és megnézhettük a Dunát,
 „megvárhattuk”, hogy a legkisebbek nyugodtan szopizzanak ( így jól bírták a délelőttöt).
Egy rövid, kb. negyed órás kocsikázás után meg is érkeztünk a tanyára. A lovas kocsiról messze zengett : „Hej, Dunáról fúj a szél” .
Ahogy megérkeztünk a gyerekek azonnal birtokba vették a traktorokat, különböző munkagépeket. A malacokat kergették, akik azonnal anyjukhoz menekültek egy megnyugtató szopizásra. Nagyon édesen feküdtek egymás mellett.- A gyermekeink pedig ámulva figyelték, hogyan teszik ezt a kismalacok. A birkák, a 3 napos kisbárányok, a csacsi simogatás-etetés, a kecskék, a cicák, a kutyák mind-mind érdekesek voltak. De a másik sláger mégis a hatalmas tyúkudvar volt, ahol pulykák, gyöngytyúkok, rengeteg kacsa, tyúk, kakas volt együtt. A gyerekek eleinte félénken majd később annál nagyobb bátorsággal vetették be magukat az állatok közé. Etették , kergették őket, még meleg tojásokat  szedtek  és együtt énekeltük  „Háp, háp, jönnek a kacsák”
Visszamentünk a kismalacokhoz, újra megnézni, hogyan esznek, megmásztunk néhány szalmabálát, elköszöntünk és visszaindultunk a Duna parti focipályára.
Óvó nénik kicsit előre szaladtak, előkészíteni a terepet….

Újra lovas kocsikra pattantunk. Visszaérkezés, mindenki lekászálódott a kocsikról s felhangzott az ismerős hívó ének: „Jöttem karikán…”
Egybegyűltünk és a meglepetés elkezdődött:
Először Melinda és Tünde rövid bábozással előadtak egy mesét a pitypangos kis réten,  majd következhetett a keresés: „ Megyek, megyek, mendegélek, kerek erdőn keresgélek…”
Mindenki talált magának finom mézes tésztából készült” hímes” tojást a hatalmas nyárfák tövében.
Mikor már minden tojást megtaláltak a gyerekek, jöhetett a piknik.
Előkerültek a sütik, szendvicsek, zöldségek, gyümölcsök, kalácsok .A gyermekek és szüleik egymást kínálták a hozott  finomságokkal.
A pocak tele lett, mehetett a bóklászás a nagy fűben, virágszedés, koszorúkötés és lassú hazaszállingózás
            Így ért véget a tavaszi kirándulásunk.
Az időjárás végig kegyes volt, csak akkor kezdett esni, amikor már mindenki békésen otthon volt! Köszönet érette! :)
Viszlát Duna-part!
Ősszel újra jövünk!
Mihály- napkor újra találkozunk.