Kirándulás a Tanyára.
Jelenlegi és a leendő óvodásainkkal és
családjaikkal a már hagyománnyá vált tavaszi kiránduláson vettünk részt. A 24
családból 19 tudott eljönni, aminek nagyon örültünk.
A 9 órai Duna-parti gyülekezőre mindenki ügyesen odaért :) ,
bezzeg most a lovas kocsik késtek! Amíg várakoztunk a kocsikra, sétáltunk egyet
a gáton és megnézhettük a Dunát,
„megvárhattuk”, hogy a
legkisebbek nyugodtan szopizzanak ( így jól bírták a délelőttöt).
Egy rövid, kb. negyed órás kocsikázás után meg is érkeztünk
a tanyára. A lovas kocsiról messze zengett : „Hej, Dunáról fúj a szél” .
Ahogy megérkeztünk a gyerekek
azonnal birtokba vették a traktorokat, különböző munkagépeket. A malacokat kergették,
akik azonnal anyjukhoz menekültek egy megnyugtató szopizásra. Nagyon édesen
feküdtek egymás mellett.- A gyermekeink pedig ámulva figyelték, hogyan teszik
ezt a kismalacok. A birkák, a 3 napos kisbárányok, a csacsi simogatás-etetés, a
kecskék, a cicák, a kutyák mind-mind érdekesek voltak. De a másik sláger mégis a
hatalmas tyúkudvar volt, ahol pulykák, gyöngytyúkok, rengeteg kacsa, tyúk,
kakas volt együtt. A gyerekek eleinte félénken majd később annál nagyobb
bátorsággal vetették be magukat az állatok közé. Etették , kergették őket, még
meleg tojásokat szedtek és együtt énekeltük „Háp, háp, jönnek a kacsák”
Visszamentünk a kismalacokhoz,
újra megnézni, hogyan esznek, megmásztunk néhány szalmabálát, elköszöntünk és
visszaindultunk a Duna parti focipályára.
Óvó nénik kicsit előre szaladtak, előkészíteni a terepet….
Újra lovas kocsikra pattantunk.
Visszaérkezés, mindenki lekászálódott a kocsikról s felhangzott az ismerős hívó
ének: „Jöttem karikán…”
Egybegyűltünk és a meglepetés elkezdődött:
Először Melinda és Tünde rövid
bábozással előadtak egy mesét a pitypangos kis réten, majd következhetett a keresés: „ Megyek, megyek,
mendegélek, kerek erdőn keresgélek…”
Mindenki talált magának finom mézes tésztából készült” hímes”
tojást a hatalmas nyárfák tövében.
Mikor már minden tojást
megtaláltak a gyerekek, jöhetett a piknik.
Előkerültek a sütik, szendvicsek, zöldségek, gyümölcsök,
kalácsok .A gyermekek és szüleik egymást kínálták a hozott finomságokkal.
A pocak tele lett, mehetett a bóklászás a nagy fűben,
virágszedés, koszorúkötés és lassú hazaszállingózás
Így ért véget a tavaszi
kirándulásunk.
Az időjárás végig kegyes volt, csak akkor kezdett esni,
amikor már mindenki békésen otthon volt! Köszönet érette! :)
Viszlát Duna-part!
Ősszel újra jövünk!
Mihály- napkor újra találkozunk.